Mit szól a Microsoft legújabb rendszere egy MacBookhoz? És mit szól a Macintosh, ha a Windows 7 a rendszerterületeire tör?
Sokan sokfélét írtak már a Windows 7 béta kiadásáról. Feltelepítették, használták, boldogok voltak, sebességet mértek, összehasonlítottak, amitől aztán még elégedettebbek lettek.
A PC-s múlt
Olvasva a sok-sok beszámolót komolyan kezdtem irigyelni a tesztelők Windows iránti lelkesedését; gyerekkoromat idézte az érzés. Akkor volt utoljára részem katarzisban Windows telepítésekor, amikor életemben először indítottam el a 3.0-s verziót az XT-men. Hamar jött azonban az első csalódás is, amikor 1993 végén megjelent a Windows for Workstation 3.11-es változata. Megszereztem, elkezdtem telepíteni, majd a videokártya meghajtóprogramjának kiválasztásakor kiderült, hogy az új változat immár nem támogatja a Hercules monitoromat. A gyengébbnek számító, ám szabványosabb VGA-t bezzeg igen.
Mac OS vagy Windows
Az élet úgy hozta, hogy hamar kapcsolatba kerültem a Macintoshokkal. Így egy – a kilencvenes évek elejéről származó – Macintosh Classicon ismerkedhettem meg az Apple 1984-ben bemutatott, grafikus Mac OS-ének egyik korai változatával. Bevallom, akkoriban nem éreztem egyértelmű vágyat arra, hogy a Windowsról átálljak a Mac OS-re, mivel egy Macintosh-t még a PC-knél is többe került volna beszerezni, a baráti társaságomban és az iskolában pedig minden a PC-k körül forgott. 2001-ben már az ELTE egyik szervezeti egységénél dolgoztam, így az én feladatom lett több száz PC átállítása az egyre gyorsabban terjedő, akkoriban bemutatott Windows XP-re. Valószínűleg ez sokat rontott a rendszerről kialakított véleményemen, bár utóbb kiderült: nem az XP jelentette a mélypontot a Windows-történelmében.
Átállás a Macintoshra
Miközben azonban több száz XP-s gép működéséért kellett felelnem, lassan megérett bennem a gondolat, hogy nem akarok együtt élni a munkám nem kifejezetten imádott tárgyával. Egyik barátomtól kaptam hát egy 1999-es piros – alma alakú – iMac-et, amire hosszas szenvedés árán feltelepítettem a 2002-ben bemutatott OS X 10.3-as változatát. Ez azonban annyira lassan működött, hogy mindenképp szereznem kellett helyette egy újabb Macintosht. Egy G4-es Mac Minin és egy Inteles iMacen keresztül vezetett az út a dual-G4-es PowerPC-ig. Az OS X Migration Assistant programja kitartóan támogatta az átállásokat, amit még Inteles irányból a G4-es felé is sikerült elvégezni, ezért ma is a 2005-ben feltelepített OS X-emet használom, igaz egy 10.4-es upgrade és két hardverváltás után, ám hibátlanul.
20 GB irodai használat mellett bőven elegendő
A stabilitás mellett hasonló erényeket várnék a Windows új változatától, a 7-estől is. Ezért elővettem a 2,4 MHz-es, Inteles MacBookomat, és nekiálltam a Windows 7 béta telepítésének. Először az OS X alatt, a BootCampben hoztam létre egy 20 GB-os partíciót. Igaz féltem, hogy a használat folyamán ez majd túl kicsinek bizonyul, mivel az XP számára korábban létrehozott 10 GB-ot a 2003-as Office és a driverek feltelepítése utáni másfél óra alatt nőtte ki a Windows. A kollégáim mégis biztosítottak, hogy bár a Microsoft 16 GB szabad területet ajánl a 7-es telepítéséhez, a 20 GB bőven elegendő lesz a célra. Hát hittem nekik, és nekiálltam.
Telepítés nehézségek nélkül
Voltak ugyan kétségeim afelől, hogy a BootCamp felismeri majd a 7-es telepítő DVD-jét, és hajlandó lesz elindítani a telepítést, de meglepetésemre elsőre beindult a folyamat. Mivel a BootCamp saját elmondása szerint csak az XP SP2-es és a Vista lemezeket fogadja el, gyanítható, hogy a Windows 7 DVD-jét Vistának nézte a rendszer. A frissítés hibátlanul lefutott, és meglepő módon már telepítés közben beállíthattam a vezeték nélküli hálózat elérését is, amire az XP MacBookra installálásakor – a hardverek meghajtó-programjainak hiányában – még nem volt lehetséges. Az első elindulás után a felbontás és a színmélység automatikusan a maximális értékre állt; ez az előző, PC-s Windows 7 tesztünkben nem sikerült hibátlanul.
Csak az iSight kamera kapott felkiáltójelet
Meglepetésemre csupán a beépített kamera volt, amely az első indulás után, driver hiányában nem működött rendesen, a többi eszközt kivétel nélkül felismerte és telepítette is a Windows 7. A BootCamp telepítése után a kamera is rendbe jött, bár ezzel együtt több eszköz illesztőprogramját is lecserélte az Apple programja. Ez azonban nem maradhatott sokáig így: a Windows frissítési szolgáltatása hamar észrevette a cserét és gyorsan visszacserélte a meghajtóprogramokat a sajátjaira. A BootCamp telepítésének az iSight kamera támogatásán kívül megvolt az az előnye is, hogy a MacBook gombjainak plusz funkciói is életre keltek. Működött a kontrasztállítás és a hangerő-szabályozás is. Ez utóbbit nyomogatva derült ki, hogy a beépített hangszórók a látszat ellenére nem működnek, és azokat minden igyekezetem dacára sem sikerült életre kelteni. Így hát keresnem kellett egy fülhallgatót.
Használat nehézségekkel
De nem csak ez a probléma adódik a Windows 7 MacBookon történő használata közben. A billentyűzet többi gombja és a többujjas touchpad sem működik kifogástalanul. Bár a rendszer kiválóan felismeri, hogy ezen eszközök gyártója az Apple, ezeket mégsem tudja kompromisszumok nélkül kezelni. Ebben viszont nem biztos, hogy a Windows a hibás. A MacBook telepítőjéről felkerült programoknak köszönhetően ugyanis a rendszer felismeri, ha két ujjal érünk a touchpad felületéhez, a gördítés ezáltal két ujjal lehetséges, nem így a kétujjas kattintás, ami a jobb oldali egérgomb-kattintásnak felelne meg. A kísérleteim során eljutottam az Apple hivatalos oldalára is, ám az innen letöltött program szerint az én touchpadem nem kompatibilis az ajánlott driverrel. A windowsos használatnak köszönhetően lassan az Apple-ben is csalódnom kell?
A touchpadhez nincs teljes funkcionalitást biztosító driver
Gondoltam, hát visszatérek a régen bevált Ctrl+klikk megoldáshoz, vagy a hosszan lenyomva tartott gomb trükkjéhez, de a vágy csak vágy maradt: egyik módszer sem alkalmazható a Windows 7 alatt. Mégse adtam fel a reményt, ó mily hívság: egy Microsoft (csak azért is) gyártmányú egeret bedugva a Macbe, immár a Windows minden funkciójához hozzáfértem. Így gyorsan nekiálltam a legfontosabb dolognak, ami egy Windows használatbavételekor felmerül: vírusirtót telepítettem. Azaz csak installáltam volna, ha az egyetem Symantec Corporate Edition rendszere feltelepülne a Windows 7-re. Mivel ez nem így történt, kénytelen-kelletlen elfogadtam a buborékban megjelenő ajánlatot, és a Microsoft oldalán kezdtem támogatott vírusirtó után kutakodni. Rögtön három lehetőséget is kaptam a Norton, az AVG és a Kaspersky által.
Vírusok és kékhalál
Bár a Windows 7 még csak béta, a hozzájuk ajánlott vírusirtókért mégis fizetni kell, ezért inkább a Kaspersky 8-as bétája mellett döntöttem. Bár számítottam rá, hogy gondot okoz majd a béta rendszernek a béta vírusirtó, még ha támogatott gyártótól származik is, arra azonban, hogy még a letöltés befejezése előtt kékhalállal áll le a rendszer, mégsem gondoltam. Valószínűleg az Internet Explorer 8 letöltéskezelője okozta a problémát, ám a Windows 7 mentségére legyen mondva, a használatbavétel óta ez az első és az utolsó kékhalál, amit produkált. Enélkül nem is lenne igazi Windows. A vírusirtó másodszorra már simán letöltődött és települt, csupán a frissítésével akadtak gondok. Miután azonban vagy nyolcszor újraindította a rendszert, szépen helyreállt, és azóta vígan működik a Kaspersky bétája.
Párszor újraindult a Kaspersky bétája
Ugyanúgy hibátlan a próbaképp feltelepített Office 97 működése is. A telepítő hibaüzenet nélkül lefutott, miközben a gyorsindításba automatikusan bekerült 12 éves extra szolgáltatások is gond nélkül futottak a háttérben. Gondoltam, ha már így belejöttünk, kipróbálom a Word 2.0-t is. Sajnos azonban kiderült, hogy az XP alatt vígan működő NEC USB-s floppy meghajtómhoz már nem készült vistás driver. Mentségére legyen mondva, hogy az OS X sem boldog tőle, ha megkísérlem a meghajtót üzembe helyezni. Ezért hát – célpont hiányában – lemondtam a Windows 7 további, szándékos gyilkolásáról.
Egész jó, de jobbra várok
Ezek után úgy határoztam, hogy egy kicsit még megtartom a MacBookomon a rendszert, bár egyelőre nem pártolok át az OS X-ről a Windowsra, amiről – mint írtam – nem csak a Microsoft tehet. Mivel néhány egyetemi program csak Windows alatt fut, ezért rég várok egy olyan rendszert, amivel nem kell szégyenkeznem, ha a Macintoshomra telepítem. Az OS X felépítése azonban még mindig sokkal egyszerűbb és szebb, mint a Windows 7-é. Az egyszerűség megítéléséhez elég csak összehasonlítani a Control Panelt a System Preferences-zel.
Control Panel és Sytem Preferences
Ezzel szemben a szépség már relatív, főleg amióta a Microsoft is foglalkozik a kérdéssel. A fő ok, amiért mégsem leszek hűtlen az Apple-höz, az a Macintoshok OS X specifikussága. Eközben azonban minden elismerésem a fejlesztőké, hogy szinte elsőre hibátlanul települ az új Windows 7 egy Macintoshra is. Ugyanez egy PC esetében az OS X-ről már nem mondható el. Akad azonban két dolog, amihez a Windows még mindig nem ért. Az egyik a rendszer gépek közti hordozhatósága, a másik pedig a vírusok elkerülése. A Windows 7 bétát nézve úgy látszik, nem maradok munka nélkül az elkövetkező tíz évben sem.
Forrás: Technet
