the apple blog

Az alábbi írás a The Economist londoni lap cikkéből ragad ki gondolatokat:

Szép visszatérésnek vagyunk tanúi egy olyan cég esetében, mely tíz éve még elátkozottnak tűnt. Mára neve már szimbólum, sőt sokak szerint vallás. Ha egy Apple termékre nézünk - például az iPodra - a cég neve csak kis betűkkel látható. Az erő nem innen származik, hanem leginkább a cég szokatlan történetéből, mely alapítója, Steve Jobs 1997-es visszatérése óta újra sikertörténet. Az újítások iránti nyitottság és a kudarctól való félelem teljes hiánya, illetve a kudarcokból is előnyt kovácsoló üzletszemlélet teszi újra naggyá az "Almát", mellyel az utóbbi időben újra tele a világsajtó nyomtatott és online része is.

Nemsokára az úgynevezett S&P 100-as listára is felkerülnek, amely lista a világ legsikeresebb 100 cégét tartalmazza. Így van ez akkor is, ha Steve Jobs magatartása sokakat iritál, döntései és stílusa miatt sok kritikát kap. Mégis, annak ellenére, hogy az Apple ügyfélszolgálata - bár ezzel nincsenek egyedül ebben az iparágban - nem éppen segítőkészségéről és udvariasságáról híres, és Jobs magatartása inkább showman-ekre, mint üzletemberekre jellemző, van néhány dolog, amit a többi vállalat is eltanulhatna az Apple-től.

Ha nem is mi találtuk ki, attól még jöhet!
Azaz ellentétben sok nagyvállalattal, amelyek a nem általuk fejlesztett technológiákat inkább elnyomni akarják, az Apple nem szégyenkezik, ha egy-egy újítás nem a saját mérnökei fejéből pattant ki, ehelyett sok energiát fordít arra, hogy az újszerű dolgokat szigorúan ellenőrizve és tökéletesítve egy rendszerré kovácsolja össze. Az iPod esetében sem a hardver - azaz ezesetben az újszerű vezérlés - sem a szoftver nem Apple termék, de egymáshoz igazításukra és továbbfejlesztésükre sok mérnökórát fordítottak.

Első a felhasználó
Sokan hangoztatják ezt, de legtöbben nem a célközönség igényeit és képességeit veszik figyelembe, hanem különböző technikai és marketingbeli megfontolások alapján döntenek egy-egy termék fejlesztésénél. Ennek többnyire az az eredménye, hogy a legtöbb "kütyü" használatához kisebbfajta képzésen kell átesnie a felhasználónak. Nem így az Apple termékek esetében, ahol törekszenek a használhatóság és az egyértelműség megvalósítására, és e két szempontot állítják a technológia elé. Ezt a szemléletet egyre többen követik, hiszen dollármilliókkal növekedhet a bevétel, ha nem kell mérnöki diploma egy-egy termék kezeléséhez.

Éhesnek és bolondnak maradni!
A felhasználók kívánságait figyelembe venni dícséretes törekvés, de nem elég a sikerhez! Néha egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni, amit a divat és a piac diktál, és új termékkel kell előállni. Az iPod-ot sokan hülyeségnek titulálták amikor megjelent 2001-ben, és lám, mi lett mára belőle! Ugyanez a helyzet a Nintendo féle Wii-vel, ami elsőre halott ötletnek tűnhet, mégis szembe megy minden játékkonzollal azáltal, hogy megmozgatja - a fantáziánkon kívül - a testünket is.

Bukj okosan!
Ha valami nem sikerül, lehet összetörni, meg feladni. Az Apple nagyon ért ahhoz is, hogy a bukásaiból tanuljon és - marketing, vagy mérnöki - előnyt kovácsoljon belőlük. A Macintosh például a Lisa romjaiból kelt életre, az iPhone pedig nem más, mint egy korábbi, a Motorolával közösen elkészített zenetelefon átgondolása. Mindkét esetben a csüggedés helyett a hibák elemzésével töltötték az időt, ami a jelek szerint jobban célravezető volt. A tanulság, hogy a hibákat nem szabad tragédiaként megélni, de nem szabad elfogadni sem, ehelyett tanulni kell belőlük.

Persze ezt a pár gondolatot nem szabad kész receptként alkalmazni, hiszen az is lehet, hogy az annyira beharangozott iPhone is csúnya bukás lesz.